7. rész Az első csók

Alex felém fordult:

- Olyan béna vagyok!- először azt hittem, hogy parázik a verseny miatt.

- Nem is vagy! Szerintem tök szép hangod van!

- Nem Lola, ezt nem úgy értem. Nem tudom elmondani, hogy mit érzek irántad!- vett egy mély levegőt, én meg hirtelen nem tudtam mit mondani. Lefagytam. Most mi van? Amikor úgy tűnt összeszedte magát folytatta:

- Soha nem tudom elmondani, amit gondolok. Lola... Olyan gyönyörű vagy! Gyönyörű vagy amikor mosolyogsz, és gyönyörű vagy akkor is amikor sírsz. Emlékszem, amikor megláttalak a beválogatón. Tudod mi volt az első gondolatom?- megráztam a fejem- Hogy muszáj téged megismerjelek, mert éreztem valamit. Itt belül, a mellkasomban. Rám néztél a kék szemeiddel, és alig tudtam megszólalni. Amikor együtt énekeltünk… - nem igazán találta a szavakat és megfogta a kezem - Az első pillanatban tudtam, hogy nagyon erős érzelmek kötnek hozzád.
Hirtelen láttam magam előtt azokat a pillanatokat, amiket együtt töltöttük. 

Let her go, másnap amikor rádöbbentem, hogy nem pont haverként nézek rá. Amikor megfogtuk egymás kezét, az ölelése, amikor elém jött a sulihoz, a gyrosozás, és a szívdobogásom, amikor meglátom, amikor rám mosolyog, amikor beszélek vele … megérintem....
Felé hajoltam... Az ajkam pár centire volt az övétől... Becsukom a szemem.
És megcsókoltuk egymást.

Éreztem, ahogy átöleli a derekam... a kezemet a nyaka köré fontam... Lassan ismerkedtünk egymás ajkaival... Amikor elmélyítette csókunkat kezemmel beletúrtam hajába. Éreztem, ahogy belemosolyodik csókunkba. Egyre szenvedélyesebben csókolt... egyre szorosabban ölelt magához... éreztem, ahogy veszi a levegőt... ekkor eszembe jutott, hogy nekem is kéne levegőt vennem... éreztem, ahogy elmosolyodik... ő is észrevette, hogy elfelejtettem levegőt venni... Nem tudom mennyi ideig csókolózhattunk, de természetesen még belefért egy csók közbeni mosoly, majd egymás szemébe néztünk... majd újra megcsókoltam... vagy ő engem... vagy inkább újra megcsókoltuk egymást. Nem nagyon kellett mit mondanunk egymásnak. Megfogtuk egymás kezét és hazakísért. A ház előtt még adott egy puszit a számra, majd elköszönt. Én meg ábrándos mosollyal mentem fel a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra és Alexre gondoltam. Csupán hat napja ismerjük egymást. Eddig nem nagyon hittem ebben az ,,első látásra szerelem" dologban. De úgy tűnik ez az. Bár még én sem tudom, mit érzek pontosan. Vagy csak még magamnak sem akarom bevallani.