Szombaton volt a hetedik adás. Mind
a hárman taroltunk. J
Tegnap bejelentették, hogy jövő pénteken
lesz egy bankett, ahova minden versenyzőt, mindenkit aki rész vett a verseny
szervezésében, és létrehozásában meghívtak. Köztük minket is.
Így Alexet elrángattam egy
ruhaboltba, hogy keressünk nekem egy báli ruhát, amiben megjelenhetek.
- Van elképzelésed? – nézett rám
Alex, miközben összekulcsolt ujjakkal ballagtunk a kiszemelt üzlet felé
- Hát, én egy A-vonalú, térd alattig
érőre gondoltam. A fehér szín kizárva, ahogy a fekete is, hiába imádom.
- Szóval színes – mosolygott rám
féloldalasan, amitől még mindig görcsbe rándul a gyomrom.
- Ühüm – bújtam mellkasához.
Mosolyogva nyitottunk be egy eléggé
puccos ruhaboltba. A szervezőktől kaptunk egy bankkártyát, hogy arról
vásároljunk, olyan ruhát, ami márkás, mert az ilyen banketteken nyüzsög a
sajtó, és azt lesik, hogy mennyire ,,menő” az öltözéked.
A bolt tele volt Ruhákkal. Az egyik
részlegen esküvői ruhák, a másikon partiszerkók, a harmadikon pedig azok,
amiket mi kerestünk.
- Segíthetek valamiben? – lépett elénk,
egy nálam nem sokkal idősebb lány- Úristen Lola, Alex… Nektek szurkolok,
tényleg el sem tudom dönteni, hogy melyikkőtök a jobb – mosolyogva fogadjuk a
kedves mondatát - Bocsi, elkalandoztam –
csap egy kicsit a fejére – Szóval, miben segíthetek?
- Lesz egy bankett, ahova ruhát
szeretnék venni – mosolyogtam rá, a névtáblája szerint, Dorinára.
- Akkor, ezen az oldalon kell
keresnünk! – vezetett minket a már kiszemelt területre – Valami elképzelésed
van? – fordul felém Dorina.
- Színes, A-vonalú, a lábamat
nagyrészt takarja, ahogy a vállam se legyen szabad, de nem szeretném, ha hosszú
lenne az ujja.
Minden egyes feltételemnél levett
talán öt ruhát, a végére már vagy húsz ruha volt a kezébe. Majd elindult a
próbafülkék felé, beakasztotta az egyikbe, és előre engedett. Beléptem a rohadt
nagy fülkébe.
- Addig megyek, csekkolom a partiszerkókat!
Megnézem melyikben lennél a legdögösebb! – mondta nevetve, én pedig viccesen
meglöktem a mellkasát.
Az első ruha egy citromsárga
borzalom volt. de tényleg! Borzalmas volt!
- Úristen! – sikkantottam, amikor
megláttam magamat a tükörben.
- Ennyire rossz nem lehet?! – mondta
hitetlenkedve Alex.
- Még annál is rosszabb! – és már el
is kezdtem levenni – Nehogy benyiss! Fehérneműben vagyok!
- Hidd el, így még kíváncsibb
vagyok! – mondta nevetve.
A következő ruha egy kék darab volt.
Nem lett volna rossz, ha nem rohadt nagy rózsaszerű valamik lettek volna rajta.
Ezt már megmutattam Alexnek, aki
mosolyogva indult el felém a bolt másik feléről. Nevetve rázta meg a fejét,
mutatva, hogy biztos nem ez az igazi.
A következő egy narancssárga
redőzött, szintén rózsás valami volt, ami még rosszabban állt mint az előző
kettő együttvéve. Aztán jött egy szürke, még egy sárga, egy világoskék, egy
pezsgő színű, egy tűzvörös, egy lila… de egyik sem volt jó annyira, hogy
elmehessek egy bankettre.
- Na most, megszakítom szenvedésedet
egy olyan darabbal, amit nem erre az alkalomra fogsz felvenni. Hanem nekem.
Csak most! –lépett elém Alex és a
kezembe nyomott egy fekete mini ruhát. Gyönyörű volt. Egyszerű, testre simuló.
De a hátrészén a fele V-alakban ki volt vágva, és csipke masnikkal volt
összefogva. Mosolyogva bújtam bele.
- Wow – állt el a szavam, amikor
belenéztem a tükörbe.
- Na, mutasd Lol! – és elhúztam a
függönyt.
- Hihetetlenül szexi vagy! – arcomat
vállába temettem és úgy kuncogtam fel. Megfogta a nyakamat, és úgy csókolt meg.
- De nem ezért vagyunk itt. Hanem
azért, hogy ruhát találjunk arra a fránya bankettre! – hátráltam ki karjaiból,
vissza a próbafülkébe.
A fogason lógott még öt ruha.
Megakadt a tekintetem a középső ruhán. Rózsaszín volt, szinte lila. Tüll
rétegek alkották, a mellrészénél és tüll volt. Derekamtól a mellem aljáig
szatén húzódott, egy lila szaténszalaggal díszítve, ami az elején masnivá volt
kötve. Bár nem volt pántja, és eredetileg azt akartam, hogy valami takarja a
vállam, de ebben a ruhában megfogott valami. A tükörbe bele sem nézve húztam
fel azt a gyönyörű ruhát.
Az alsó ajkamba beleharapva húztam
el a fülke függönyét. Alex még jobban meglepődött, mint az előző ruhánál. Szeme
kikerekedett, lassan elmosolyodott, és felém lépkedett. Szememet becsukva
csókoltam meg az ajkait.
Megvan a tökéletes ruha a bankettre!
Y
~¯~
Ma megismertem a bankettek világát.
Semmi különös, nyüzsög a sajtó, pincérek hozzá-viszik a pezsgőt, és soha nem
hagyják, hogy ne legyen a kezedben ital. A nők, gyönyörű ruhákban, a férfiak
öltönyben, mindenki beszélget, és csak úgy nyüzsög az egész terem.
Zorával és Alexszel mentem. Zorán egy
gyönyörű kék térd felettig érő ruha volt, rajtam pedig a boltba kiválasztott
gyönyörűség.
Elindultunk a sajtósok felé, mivel
már elmondták, hogy mindenképp kell adnunk legaláb két interjút. Na akkor
kezdjük el:
- Milyen érzés, hogy már csak négy
adás és vége lesz a ,,Zene neked”
–nek – fordult felém egy fiatal, szőke nő.
- Rossz belegondolni, hogy mindjárt
vége. Olyan sok jó élményt szereztem, nem tudom elképzelni, hogy ilyen napok
után milyen unalmas lesz az éltem. Bár szerintem lesz mit csinálnom –
válaszolom mosolyogva. Az ember pár hét után, olyan rutint szerez az ilyen
interjúk során, hogy már nem is érdekel az a fura valami, amit a szám alá
nyomnak, hogy abba mondjam az újságíróknak a szöveget.
- Melyikvolt a legkedvesebb élményed
az egész műsorban?
- Igazából, nem tudom. Imádtam a
Zorával töltött pillanatokat, amikor együtt lógunk egész nap. Közben
sminkelnek, tanítanak minket, gyakoroltatják velünk a dalokat, de mégis. Soha
nem bánom azt az időt, amit vele töltök. Alex… nos Alex a barátom. Mivel
általában esténként érünk haza a szállásra, ezért nincs túl sok idő, amit
együtt tölthetünk. Ezért az első adandó alkalommal, amikor előbb végzünk,
elmegyünk sétálni, beszélgetni, vagy csak beülünk valamelyikünk szobájába, és
zenélünk.
- Két héttel ezelőtt volt egy
randitok, amiről nagyon aranyos képek születtek. Mesélnél erről egy kicsit?
- Ezek a pillanatokat mind vele élem
meg, és hiába készülnek képek, azok nem mesélik el az egészet. Viszont azért,
nem fogok erre a kérdésre válaszolni, mert így kiadnám a nyilvánosságnak őt és
a kapcsolatunkat.
- Értem. Köszönöm a válaszaidat! –
mosolyogva indultam tovább a következő riporterhez. Aki hasonló kérdéseket tett
fel, én hasonlóan válaszoltam.
Est további részében táncoltam
Zorával, lassúztam Alexszel, aki amúgy kifejezetten jól táncol. Néha csendesen
elcsattant köztünk egy- egy csók.
- Gyönyörű vagy! – suttogta a
fülembe, miközben egy zongoradarab szólt a hangszórókból.
- Te pedig dögös vagy ebben az
öltönyben – vettem le a válláról a fejem, és húztam végig ujjamat az öltönye
gombjain. Mélyen a szemébe néztem, majd lassan megcsókoltuk egymást.
Elmerültünk egymás ajkaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése