Tegnap volt a harmadik élő show, ahol mindhárman továbbjutottunk. Az újságok, mind azt írják, hogy mi leszünk a három döntős... Ki tudja?
Zora tarolt Carly Rea jepsen I really like you - jával, Alex is az 18 years- sel én pedig Katy Perry Unconditionally- jét énekeltem.
Már szerdán megkaptuk a meghívókat a mozitól, de én nekem persze hogy csak két órával az indulás előtt jut eszembe, hogy valamit fel kell venni.
- Lola - áll meg előttem Alex - Tőlem még így is jöhetnél - nézett végig pamutrövidnadrágomon és fekete pólómon - Így is gyönyörű vagy!
Elmosolyodtam apró puszit adtam a szájára, majd visszafordultam a szekrényemhez. Szinte minden ki volt pakolva az ágyamra, de így se találtam semmi jót.
És akkor megérkezett a megmentőm, Zora személyében.
- Nem hiszem el, hogy te még mindig így vagy! Vágom én, hogy Alex így szexibbnek gondol, de Lola... Sietnünk kell - felnevettem Zora kijelentésén, majd bociszemekkel ránéztem:
- Lécci, segíts nekem!
Odalépett az ágyamhoz, kezébe vette az egyik világos farmeromat, egy fekete toppot, és egy fehér pulóvert, a kezembe nyomta, és betolt a fürdőszobába. Én már majdnem egy orája kerestem a megfelelő öltözéket, Zora pedig öt perc alatt elintézte. Wow.
Amikor kiléptem a fürdőből Zora és Alex teljes harci készben álltak az előszobában. Zora a kezembe nyomta a táskámat, Alex összefűzte ujjainkat, másik kezemmel pedig átöleltem Zora vállát. Így indultunk el a moziba.
A moziban rengetek ember volt, Énekesek, színészek, és csomó olyan ember akit nem ismerek. Vettünk popcornt Zorának, kólát Alexnek, én nem kértem semmit és úgy indultunk volna be a terembe, amikor az egyik sajtós megállított minket:
- Légy szíves, álljatok be a plakát elé, először egyenként, utána pedig együtt!
Alex kezembe nyomta a kóláját, hogy avval álljak be, ne pedig a nagy semmivel a kezemben. Majd Zorát fotózták le, aki nem zavartatta magát és ette a popcornt miközben fényképezték. Alex is lazán odaállt a plakát elé, én meg majd elolvadtam... Szerelmes vagyok...
A közös kép nagyon jól sikerült. Én állok középen, Zora balról öleli át a derekam, Alexszel mi kézen fogva mosolyogtunk bele a kamerába.
A film... nos az borzalmas volt... Valami elcseszett vígjáték volt, ezeréves poénokkal. Én negyed óra után beraktam a fülembe a fülhallgatómat, mert egyszerűen nem tudtam hallgatni. Csak néztem az óriási kivetítőt. egy idő után Alex felém fordult és megpuszilta a vállamat.
Kirázott a hideg és a vállam furán kezdett bizseregni. Felé fordultam és elmosolyodtam.
- Nem nézed a filmet? - kérdezte suttogva
- Ugyan már... tök béna! - nevettem fel.
- És jobb helyette zenét hallgatni? - mosolygott rám.
- Naná! - mosolyogtam rá, mire kivette az egyik fülemből a fülhallgatót és berakta a fülébe.
A vállamra hajtotta a fejét, majd a nyakamhoz hajolt. Széles mosoly terült szét az arcomon. a gyomromban pillangók repdestek, a szívem őrülten vert. És a mosoly nem akart lehervadni... Nem is vártam...
A film továbbra is unalmas volt, nem is érdekelt. Alex még mindig a vállamon pihentette a fejét, majd egy idő után apró puszikkal kezdte nyakamat elhalmozni.
Egész testemet kirázta a hideg, nyakam bizsergett, szívem őrült tempóban vert.
Alex egy idő után felemelte a fejét vállamról, én pedig kapva az alkalomon, ezúttal én hajtottam fejem a vállára.
Éreztem, hogy rám nézett, mire én is felnéztem rá. elmosolyodott és egy puszit nyomott a hajamba. Mosolyom még mindig az arcomon volt. Alex a kezét rárakta a szék karfájára, én pedig összefűztem ujjainkat.
A filmnek gyorsan vége lett, kézen fogva és óriási mosollyal az arcomon mentünk ki a moziból... Hála az égnek senki nem akart interjút mert semmit nem tudtam volna mesélni a filmről.
- Hát ez borzalmas volt! - sóhajt fel Zora - Bár nektek nem annyira. Komolyan úgy néztek ki mint akik... rohadtul szerelmesek... Ja azok is vagytok - mondja nevetve.
A szálláson Zora bement a szobánkba:
- Na jó, hagyom, hogy egy kicsit még turbékoljatok... - majd becsukta az ajtót.
Amint becsukódott az ajtó megfogtam Alex állát mindkét kezemmel és úgy csókoltam meg ajkait. Ezúttal lassan, nem úgy ahogy általában szoktuk, de ez is tökéletes volt.
Ez a fajta csók új volt nekem, de mégis imádtam.
Lassan elváltak ajkaink, elléptem Alex mellől, elindultam az szobánk felé. Mielőtt lenyomtam a kilincset, hátrafordultam és intettem egyet. Alex mosolyogva visszaintett.
Beléptem a Zorával közös szobánkba, és a ,,kishúgom" az ágyamon ült, és a telóját nézegette.
- Nehogy azt hidd, hogy nem örökítettem meg! - felém mutatta a telefonját, arcomra pedig óriási mosoly ült ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése