11. rész Szeretem őt

Alex ott állt a színpadon és elkezdett énekelni. Little Things a One Directiontől. A szemeim megteltek könnyekkel. Egyrészt azért mert gyönyörűen énekelte, másrészt tudta, hogy ez a dal rengeteget jelent nekem. Egész héten titkolta mit fog énekelni, és őszintén szólva, jól tette. Akkor nem tudott volna ennyire sokkolni. 

I won't let these little things out of my mouth - Nem hagyom, hogy ezek az apró dolgok kicsússzanak a számon

But if I do - De ha mégis

It's you - Te vagy az

Oh, it's you - Te vagy az

They add up too - akivé összeállnak

I'm in love with you - szerelmes vagyok beléd

Ennél a sornál Alex kinézett a színpad szélére ahol én ácsorogtam, teljes sokkban, könnyes szemekkel. Szerelmes belém... Szerelmes belém... Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben. 

But you're perfect to me - De te tökéletes vagy nekem.

Ahogy énekelte, minden szó, belevésődött az agyamba és nem távoztak onnan. Nem mintha akartam volna. 

Szerelmes vagyok belé! Szeretem őt! 

Hasított belém a tudat, amit eddig még magamnak se mondtam el. Néztem tökéletes haját, szemét, orrát, arcélét, nyakát... ,,Úgy kiszívnám a nyakát!" ,,Te jó ég, Lola, mikre gondolsz te!" A gondolataim elbeszélgettek saját magukkal. 

Az utolsó refrénnél már őrjítően meg akartam ölelni, a nyakába fúrni az arcom, megcsókolni, vadul, ahogy még soha nem tettem. Elmondani neki, hogy rajta kívül senkit nem tudok elképzelni magam mellett. Hogy ő az első és az egyetlen. Hogy szerelmes vagyok belé. Hogy szeretem őt. Mindennél jobban.

A semmiből Zora lépett mellém. 

- Nagyon szerelmes vagy? - nézett rám nagy szemeivel. 

- Tudod, mi a fura? Hogy erre én csak most jöttem rá... - hajtottam le a fejem

- Már rég az vagy, csak nem akartad, még magadnak se bevallani. Féltél attól, ha realizálod, akkor elveszítheted. De nem fogod. Ahhoz te túlságosan szereted és ő is téged. Nagyon.

Tátott szájjal néztem a pici, tízéves Zorára, aki felnőtteket megszégyeníthetne a bölcsességével.

Átölelte a derekamat és felnézett rám.

Hallgattuk amit a zsűri mondott Alexnek. Az egekig dicsérték. Mondjuk a helyükben én is ezt tettem volna. Mosolyogva sétált le a színpadról, és egyenesen belénk botlott. 

- Zora, légy szi' menj vissza a terembe, én még szeretnék egy kicsit beszélgetni Alexszel. 

A ,,kishúgom" egy sokat sejtő pillantással hátat fordított és elindult. Amint a sarkon befordult, én egyből, szó szerint lekaptam Alexet. Vadul csókoltam, de nem mertem elmélyíteni. Helyettem ő tette meg. Már egy ideje csókolóztunk, amikor Alex levált ajkaimról, összekulcsolta ujjainkat, és elindult, jobbra...

- Alex, balra van a online szoba - suttogom a kihalt folyosón.

- Nem érdekel! Nem oda viszlek! - majd behúzott egy raktárba, bezárta a kulccsal, és ezúttal ő tapadt ajkaimra. Egyik karommal átöleltem a nyakát, és túrtam bele hajába, a másik kezemet a mellkasán pihentettem, és éreztem szíve, nem túl természetes dobogását. Bár az enyém se volt az.

Csókja édes volt, és olyan élvezettel simított végig nyelvével az enyémen, hogy még a lábam is megremegett. 

Aztán fogaim közé vettem alsó ajkát és kicsit meghúztam azt, elmosolyodott, mire nekem is kiült a számra. Utána egyből ajkaim után kapott. Elégedetten nyögött be a számba, amit újból mosollyal jutalmaztam.

Lassan, tényleg nagyon lassan váltam el egymástól ajkaink, de természetesen még egy ,,csók utáni rövid csók" is belefért. Homlokomat az övének támasztottam, ő pedig mélyen nézett a szemembe.

- Szeretlek - mondtam ki suttogva, mosolyogva. Láttam Alex arcán, hogy egy pillanatra leblokkolt, majd mosolyogva mondta:

- Mondd ki még egyszer, Lol!

- Szeretlek, teljes szívemből! - mondtam komolyan, már mosoly nélkül. 

Alex ajkaim után kapott és egy nagyon lassú csók után, suttogta a számba:

- Én is szeretlek, Lola! Mindennél jobban! - Ő is szeret... Engem...

Egy ideig még csókolóztunk, de az idő kicsit sem érdekelt. 

Összekulcsoltuk ujjainkat és úgy indultunk vissza. 

A sminkes észrevett és megállított:

- Miért van az hogy állandóan neked kell igazítanom a sminkedet? A többiek miért tudnak nyugton maradni, és még piszkálni se az arcukat. Te! Te viszont állandóan elkened! Miért sírsz állandóan? Értem én, hogy nagyon megható dalokat énekelnek a barátaid, de... Megtennéd, hogy nem bőgsz állandón?- közben igazította a sminkemet. Én meg csak álltam vele szemben és figyelni se figyeltem rá. Alexre gondoltam. A gyomrom egyből elkezdett görcsölni. Szegény sminkest nagyon kiidegeltem. De ez nem igazán érdekelt.

Zora ugrált mellém... ugrált... Hát jó..

- Na, milyen volt? - néz rám mosolyogva.

- Mi? - néztem rá értetlenül

- A csók... gondolom vad csókcsatát nyomtatok le...

Én kínosan elröhögtem magam

- Hogy tudtam! - kiáltott fel diadalittasan. Én pedig tenyerembe temettem az arcom. Ne már... Egy tízéves átlát rajtam. 

Dóri, egy húsz év körüli lány volt az utolsó. Leadtak egy reklámot, addig nekünk versenyzőknek fel kellett sorakoznunk a színpadon. Ott álltam Alex és Zora között. Vége lett a reklámnak mi meg ott álltunk megfagyva az idegességtől a színpadon.
- Akkor most, kiderül ki jutott tovább a második élő showba! - a műsorvezető még húzta az időt majd elkezdte felsorolni a neveket:
- Varga Zora! - kiáltotta Márk (a műsorvezető)- A következő továbbjutó Bencze Lola!- mosolyogva futottam le a színpadról. Zorával sikoltozva örültünk egymás továbbjutásának. A következő pillanatban Alex nevét mondták ki. Odafutott hozzám, átölelte a derekamat felkapott, megpörgetett és közben egy nagy puszit nyomott a számra. Zora mosolyogva nézte, azt, hogy mi mennyire szeretjük egymást Alexszel. Mert igen. 

Nagyon szeretem őt.