22. rész A döntő

Ma van a szülinapom, szóval boldognak kellett volna lennem, de valahogy mégsem voltam az. Alexet vagy hússzor hívtam, de semmire sem reagált. Nem is találkoztunk, csak délután öt óra körül. Addig is a szólódalaimat gyakoroltam, elkészítették a sminkem, a hajam, és már az első dalomhoz használt ruhában vártam, hogy gyakoroljuk a duettet.

Ma reggel az „Read all about it”-tel kezdtünk. Zongorázni fogom teljesen a végéig. Egy sima farmer és egy fehér feliratos póló lesz majd rajtam, meg tornacipő. Ezzel a dallal az egyszerűsége szeretnénk bemutatni, de mégis lesz benne valami különleges.

A második dalom a „Halleluja” . Ez már régóta a kedvencem, imádom énekelni, hiszen annyi erő van benne amennyit nehéz átadni, de úgy érzem sikerülni fog. Egy földig érő, fekete uszályos ruhában fogom előadni, a hajam pedig ki lesz engedve természetes hullámokkal.

A harmadik dal a duett, amihez szintén csak egyszerű darabokat válogattunk össze; farmer, fekete póló „love” felirattal és cipő.

Amikor ma Alex belépett a színpadra, határozott léptekkel indultam el felé. 

- Szia, Lola - bevallom, szíven ütött, hogy nem Lolnak szólított, de próbáltam nem foglalkozni a mellkasomban lévő fájdalommal. 

- Szia, Alex. Csak szeretném megköszönni az ajándékot és a bulit is – mosolyogtam rá. Meglepetésemre visszamosolygott rám. 

- Nincs mit megköszönni – vonta meg a vállát, majd adott a homlokomra egy puszit. Szívem melegség járta át; talán kibékülhetünk. Aztán, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, folytatta. – De ez nem változtat semmin.

Elengedett és rám se nézve besétált a színpadra egyenesen a mikrofonja felé. Próbáltam megakadályozni a sírást elég kevés sikerrel, de végül találtam egy zsepit és megakadályoztam, hogy a sminkesem megint a haját tépje.

A helyemre beállva intettem, hogy mehet az alap, készen állok, kezdhetjük. Minden elég jól sikerült, de nem volt a dalunkban ének, szín… szerelem.

~¯~

Alex énekelt kint a színpadon. A LED-fal mögött várakozva hallottam, ahogy az „All of me” első akkordjai felhangzanak. Vártam. Vártam, hogy én következzek. A hangja egyre csak növelte a mellkasomban a fájdalmat, újra sírni akartam, de ezúttal nem hagytam magam. Kibírtam.

A zsűri persze agyon dicsérte, miközben a szívem majd’ kiesett a helyéről, annyira izgultam. A kezeim remegtek, és féltem, hogy nem tudok majd zongorázni. Ekkor meghallottam a nevem a hangfalakból, kinyílt a LED-fal, én pedig próbáltam határozott léptekkel sétálni a zongoráig. Lassan leültem, majd hallottam a fülesemben a számolást; amint befejezte, elkezdhettem. Kinyújtottam ujjaimat, így próbáltam meggátolni a remegésüket. Mikor meghallottam az egyest, lenyomtam a billentyűket. A zongora hangja valahogy mindig megnyugtatott, most sem történt ez másképp. Eljött az idő, hogy énekeljek, de a torkomban lévő óriási gombóc nem engedte. Kellett valami, ami megnyugtat. Ekkor pillantottam meg a szemben álló Alexet, aki bólintott és rám mosolygott. El sem tudja képzelni, mennyire jól esett ez az apró görbület. 

Énekelni kezdtem.

Kettőnkre gondoltam. Végigpörgettem az első élményeinket egészen az első csókig. A találkozásunk, amikor együtt énekeltünk otthon, amikor minden nap elém jött a sulihoz, a filmezések, az ölelések, az ujjaink összekulcsolása. Minden egyes pillanatunk. Észre sem vettem és már a refrénnél jártam.

I wanna sing

I wanna shout

I wanna scream till the word dry out

So put in all of the papers

I’m not afraid

They can read all about it

A második verzénél már azokat az emlékeket idéztem vissza, amelyek a csókunk után történtek. Az első szeretlek kimondása, a mozi, a Balaton, a pizsi parti, a metrózás, a vásárlás, a bankett, az első közös éjszakánk, ahol mégsem történt semmi.

Újra a refrénhez értem.

A könnyeim elmaszatolták a sminkem és fátyolként takarták előlem a zongora billentyűit, de a hangom mégsem csuklott el. Az utolsó verzénél a szakításunk jutott eszembe és persze az utána következő szörnyű napok. Stresszeltem a verseny és Alex miatt, és egyik sem tett túl jót nekem.

Az utolsó refrénnél már semmit sem láttam a könnyfátyoltól, minden hang teljesen tiszta volt. Büszke voltam magamra, a dal végén pedig a fiút kerestem a tekintetemmel, de már nem volt ott, ahol a dal elején. Mélyeket lélegezve fordultam a zsűri és a közönség felé. Tudták, miért sírtam, hisz a sajtó mindent tudott. Már szerdán lehozták a szakításunkról íródott cikket, azonban az igazi okot senki sem tudta. A zsűri megdicsért és nem is firtatták a szakításos témát.

Lassan sétáltam le a színpadról, közben hallottam az elindult reklám hangját. Csendben, egyedül baktattam vissza az öltözőmbe. Átöltöztem, eligazították a ruhám, feltettem az ékszereket, az Alextől kapott karkötőt sem felejtettem el. Azt piszkálgattam egészen addig, amíg meg nem hallottam a fülemben sipítozó hangot; indulás a LED-falhoz.

Most már kevesebb görccsel várakoztam, miközben Alex énekelte a „Thinking out Loud”-ot. Hangja egyszerre simogatta és sebezte a lelkem. Nagyokat pislogva akadályoztam meg a könnyeim újra előtörését. Az utolsó sor után elhalkult a zene, de lehetett hallani, ahogy Alex még beleszólt a mikrofonba.

- Szeretlek, Lol! – ezzel kiszaladt a színpadról. Eredetileg úgy volt, hogy a zsűri nem mond véleményt, de arra nem számítottam, hogy Alex csak így kirohan.

Ekkor a LED-fal kinyílt előttem, én pedig kisétáltam a színpad közepére. Lehunytam a szemeimet és elkezdtem énekelni. A lelkem is beleadtam, a közönség pedig állva tapsolt. Hitetlenkedve néztem végig a tömegen.

A dal végeztével lesétáltam a színpadról és egyenesen az öltözőmbe mentem, hogy felvegyem a duettre kikészített ruhámat. Semmi kedvem sem volt ehhez a dalhoz, sőt, a tehetségkutatóhoz sem. Csak azt akartam, hogy vége legyen. Fáradt voltam, képes lettem volna ott helyben elaludni. Hetek óta starbuckos kávén éltem, ráadásul az Alexszel történt szakításunk is rányomta a bélyeget a hónapomra. Ennél rosszabb kedélyállapotban soha sem jutottam volna be a döntőbe. Miközben ment a reklám, felmentem a színpadra ahova már elhelyezték a mikrofonállványainkat. A helyemre álltam és vártam. Alex is megérkezett, rám se pillantva lépdelt baloldalra. A fülesemben a nő tájékoztatott, hogy már csak két másodpercünk van vissza.

Lehunyt szemekkel vártam, hogy elinduljon a „Just give me a reason” bevezető dallama, de helyette egy másik számot kezdtek el lejátszani. Sam Tsui és Christina Grimmie feldolgozása; „Just a dream” .

Csodálkozva tekintettem Alexre, aki teljesen nyugodtan állt a helyén, neki semmi furcsaság nem volt ebben a helyzetben. ~ Ezt ő szervezte le! ~ jöttem rá rögtön. Legalább ismertem a szöveget, többször is gyakoroltuk, mikor még jártunk és együtt töltöttük az estéket. Ekkor ő elkezdte a dalt.

I was thinkin about you (Gondolkodtam rajtad)

Thinkin about me (Gondolkodtam magamon)

Thinkin about us (Gondolkodtam rajtunk)

What we gonna be? (Mi lesz velünk?)

Open my eyes; (Kinyitottam a szemem)

Itt kell beszállnom, emlékeztettem magam.

It was only just a dream (Csak egy álom volt)

Utána pedig én jöttem, szólóban:

So I travel back, down that road (Szóval visszautazom azon az úton)

Will you come back? (Visszajössz még?)

No one knows (Senki se tudja)

I realize, It was only just a dream (Aztán rájöttem, ez csak egy álom volt)

Amíg Alex szólórésze következett, én a mikrofonom szorongatva álltam és őt néztem. Elérzékenyülve hallgattam a gyönyörű hangját, és csak ekkor jöttem rá, ez a dal mennyire illik hozzánk. Mennyire… rólunk szólt. Ez a dal mi voltunk.

Alex egyenesen a kamerába énekelte, és tudtam, hogy nekem is ezt kell majd tennem. Így hát kizártam minden zavaró tényezőt és csak hallgattam a hangját.

I was at the top (Fellegekben jártam)

And I was like I’m in the basement (Most olyan, mintha a padlón lennék)

Number one spot and now you found your own replacement (Merthogy talált magának valaki mást)

I swear now I can't take it (Esküszöm, nem tudom elviselni)
Knowing somebody's got my baby (Hogy ő már valaki másé)

Now you ain't around, baby I can't think (Már nem vagy itt, de erre nem tudok gondolni)
I shoulda put it down, shoulda got that ring (Le kellett volna róla mondanom, de a gyűrűt oda kellett volna adnom)
’Cause I can still feel it in the air (Mert én még mindig érzem a levegőben)
See her pretty face, run my fingers through her hair (Látom a gyönyörű arcod, és érzem ujjaim a hajadban)

My lover, my life, (A szerelmem, az életem)

My baby, my wife (A kedvesem, a feleségem)
You left me, I’m tied. (Elhagyott, rosszul vagyok)
’Cause I know that it just ain't right (Mert tudom, hogy ez így nem jó)

Majd újra a refrén következett, amit immáron közösen énekeltünk.

I was thinking about you (Gondolkodtam rajtad)

Thinking about me (Gondolkodtam magamon)

Thinking about us (Gondolkodtam rajtunk)

What we gonne be? (Mi lesz velünk?)

Open my eyes ; (Kinyitottam a szemem)

It was only just a dream. (Ez csak egy álom volt)

 I travel back, down that road (Szóval visszautazom azon az úton)

Will you come back? (Visszajössz még?)

No one knows (Senki sem tudja)

I realize, It was only just a dream (Ez csak egy álom volt)

And I be ridin’

And I swear I see your face at every turn (Esküszöm, hogy téged látlak mindenhol)

I try to get my usher on but I can’t let in burn (Próbálok túllenni az érzésen, de hagyom, hogy tovább égjen)

And I just hope you know that you’re the only one I yearn for (És remélem tudni fogod, hogy te vagy az egyetlen akire vágyok)

No longer I be missin woll I learn (Nem csoda, hogy most megjárom)

Didn’t give you all my love (Nem adtam át az összes szeretetem)

I guess now I got my payback (Azt hiszem, ezért fizetek most meg)

Now I’m in the stage thinking all about you baby (Most a színpadon is mindig rá gondolok) – Kicsit átköltöttem a dalt, igen.

Hey You was so easy to love (Könnyű volt beléd szeretni)

But wait, I guess that love wasn’t enough (De várj, ez nekem nem volt elég)

I’m going trough it every time that I’m alone (Mikor egyedül vagyok, mindig ezen gondolkodom)

And now I’m wishing that you’d pick up the phone (És azt kívánom, bárcsak felvennéd a telefont)

But you made a decision that you wanted to move on (De döntést hoztál, hogy tovább lépsz)

’Cause I was wrong (Mert elrontottam)

És igen, tényleg én rontottam el az egész kapcsolatunkat.

Újra jött a refrén és Alex felé fordultam mikrofonállványostul. Végre ő is hajlandó volt rám nézni, így a következő sorokat már együtt énekeltük.

Thinking about us (Gondolkodtam rajtunk)

What we gonne be? (Mi lesz velünk?)

Open my eyes; (Kinyitottam a szemem)

It was just a dream (Ez csak egy álom volt)

So I travel back, down that road (Szóval visszautazom azon az úton)

Will you come back? (Visszatérsz még?)

No one knows (Senki sem tudja)

I realize, it was only just a dream (Rájöttem, ez csak egy álom volt)

Ezen sorok után vettem ki a mikrofont az állványból és elindultam a színpad elejére. Alex is ugyanazokat a mozdulatokat tette, mint én, talán csak egy másodperc késéssel. Közben újra közösen énekeltünk.

If you ever loved somebody put your hands up (Ha szerettél valakit, tedd fel a kezed)

If you ever loved somebody put your hands up (Ha szerettél valakit, tedd fel a kezed)

Mosolyogva figyeltem, ahogy a közönségben rengeteg ember magasra nyújtja a kezét. Szorosan lehunytam a szemem miközben énekeltem, és így tettem pár lépést a színpad széle felé.

And now they’re gone and you’re wishin could them everything (Most ők mind elhagytak és azt kívánod bárcsak mindent megadhatnál nekik)

If you ever loved somebody put your hands up  – énekeltem.

If you ever loved somebody put your hands up – énekelte Alex is.

And now they’re gone and you’re wishin you could give them everything.

Kitartottam a hangot, míg ő alám énekelte a refrént. Pont, ahogy mindig gyakoroltuk. Az utolsó sorok közben egymás felé indultunk. A végén csupán centik választottak el minket. Folyamatosan énekeltünk, nem álltunk meg, de elmerültünk egymás tekintetében. Bocsánatkérőn néztem a szemébe, mire ő szelíden tekintett vissza és féloldalasan elmosolyodott.

Thinkin about us (Gondolkodtam rajtunk)

What we gonna be? (Mi lesz velünk?)

Open my eyes (Kinyitottam a szemem)

It was only just a dream (Ez csak egy álom volt)

So I travel back, down that road  (Szóval visszamegyek, azon az úton)

Will you come back? (Visszatérsz?)

No one knows (senki sem tudja)

I realize, It was only just a dream (Rájöttem, ez csak egy álom volt)

Ekkor lett vége a dalnak, de még ment a zongora intro. Mit sem foglalkozva a közönséggel ledobtam a mikrofont és megcsókoltam Alexet.

Kezeimet a nyakán pihentettem, ő átölelte a derekamat, és csak csókolóztunk, semmivel sem törődve. Az intronak vége lett, a fényeket lekapcsolták. A közönség sikított, a nevünket kiáltották, de mi csak nem akartunk elszakadni egymástól. Vadul csókolóztunk, úgy ahogy eddig sohasem tettük. A fülesemben kiabáltak, hogy hagyjuk abba, biztos voltam benne, hogy Alex fülesében is ugyanazok a mondatok hangzanak el. Mégis kizártunk mindent. Végül a nő feladta és bevágtak egy reklámot. Elmosolyodtam, mire Alex arcára is kiült egy mosoly. Végül elnevettük magunkat, és nagyon lassan hajoltunk el egymástól. Végül homlokunkat egymásnak támasztottuk.

- Szeretlek! – suttogta. Arcomon egy könnycsepp folyt le, Alex gyengéden letörölte.

- Én is szeretlek! – ajkamat újra az övére tapasztottam, mire lazán felkapott, lábam pedig már csak a színpad mellett érezhette újra a földet.

- Ideje lenne leállni. Még rengeteg időnk van csókolózni! – húzódtam el az ajkaitól.

- Gondolod?