6. rész Bejutottam... és egy beszélgetés Mike-al

Reggel anyu kiabálására ébredtem:

- Lola!!!

- Mi az?- nyöszörögtem.

Amikor már harmadszorra kiabált fel anyu, a telómat megnézve (reggel negyed hat volt!!), lementem a nappaliba, ahol anyu megbabonázva nézte a REKLÁMOT!

- Anyu, megtudhatom mi olyan érdekes a reklámban? - néztem rá értetlenülés fáradtan.

- Ez nem egy egyszerű reklámblokk! Már a harmadik reklámot néztem végig és mind a háromban ott voltál!

- Mi?? – kérdeztem meghökkenve.

- Reklámozzák a ,,Zene neked"-et - ez volt a tehetségkutató neve ahova jelentkeztem. És akkor megláttam: A tévében ott voltam. Ott ültem a zongora mögött és énekeltem a Bonyolult-at. A következő képkockákon a többi versenyző majd a reklám zárásaként Alex ült egy széken a gitárjával és énekelte a Let her go-t. De a tévé nem mutatta meg igazán, hogy milyen jó hangja van. Mert élőben sokkal jobb. Gyorsan küldtem Kingának, Larának és Laurának egy körüzenetet hogy nézzék a reklámot. Szinte fél órán belül sikongatós hangüzeneteket kaptam válaszul. Közben Alexnek is küldtem egy SMS-t. Aki annyit írt vissza, hogy ÉN jól nézek ki a tévében. Hála az égnek a suliban nem nagyon néznek a többiek tévét így nem tudtak semmit. Viszont délutánra híre ment. Nem átlagos módon. Délután épp zongoraórám volt (zenei sulinak köszönhetően heti háromszor zongora és heti kétszer gitárórám és szolfézsom van), amikor kopogtattak az ajtón én meg hirtelen félreütöttem a billentyűt, amikor megláttam a műsorvezetőt. A ,,Zene neked" műsorvezetőjét.

- Szia, Lola!

- Hali- ezt a köszönést csak akkor használom, ha zavarban vagyok, vagy ha nem tudom, hogy köszönjek. Ez esetben az első miatt választottam ezt a köszönési módot. 

- Zongoraórád van?

- Igen- mondtam zavartan.

- Eljátszod a kedvenc darabod?- elgondolkodtam. Melyik a kedvenc dalom a zongorán? Egyből jött is a válasz. Yiruma-Rivers flowns in you. Talán ez az egyetlen dal, ami közben soha nem arra figyelek, hogy hogyan játszok, hanem egyszerűen magamat adom. A kisebb stáb (ami két operatőrből állt), ami a műsorvezetővel jött végig felvette, ahogyan játszok. Élveztem. Ezt szeretem a zongorában. Hogy élvezem. Annyira megbízok az ujjaimban, hogy bátran becsukom a szemem, minden egyes alkalommal. Minden zongorával töltött pillanat, az életem olyan része, amit soha nem fogok tudni kitörölni. Nem is akarom.

Amikor befejeztem félve a tanárnőre pillantottam, aki kezeit a szívére téve pislogott nagyokat. Kicsi korom óta ő tanít, szóval ez nála azt jelenti, hogy idézzek:

,, Olyan gyönyörűen játszottál". 

Kicsit féltem mit fog szólni ehhez a dalhoz, de azt hiszem sikerült megszerettetnem vele. 

- Lola igazából azért jöttünk el, mert szeretnénk elmondani, hogy, - kezdte lassan - hogy bejutottál a ,,Zene neked" legjobb tizenkettője közé! - Mondta mosolyogva

Miiii??? Hirtelen olyan sokkot kaptam, hogy véletlenül lefejeltem a zongora billentyűit. Marika néni (a zongoratanár) felsikoltott:

-Az a szegény zongora! Lola légy szíves ne ütögesd! Ezt már az első órán megbeszéltük. 

Nem vettem magamra Marika néni szidását és kezdtem sikongatva örülni.

- Úristen, el sem hiszem! Wow - alig tudtam megszólalni. Marika néni mondta, hogy nyugodtan szóljak a barátaimnak. Kimentem a teremből, az operatőrök követtek, én Lara és Laura szolfézs terméhez mentem. Bekopogtam, és elnézést kértem Farkas tanár úrtól, a tanárunktól és kihívtam az ikreket.

- Bejutottam! - néztem rájuk mosolyogva. Lara és Laura sikongatva, visítozva, Lara esetében levegőt kapkodva, fogadták a hírt. Hármasban indultunk Kinga csellóterme felé. Amikor kijött a lányok nem is hagyták, hogy én mondjam el Kingának, ők sikongatva mondták el a hírt. Barátnőm hihetetlenül örült és természetesen elkezdett beszélni... Az operatőr végig ott volt ebben a bensőséges pillanatban. Nem feltétlenül örültem, de ez van. Ebben a pillanatban kicsöngettek, gyerekek tízei vonultak ki a folyosókra, és természetesen észrevették a két operatőrt. Mindenki körénk gyűlt és egymástól kérdezgették, hogy mi történt. Kinga a nagy szájának köszönhetően elkiabálta magát:

- Emberek ő itt Bencze Lola aki bejutott a ,,Zene neked" legjobb tizenkettője közé- a többiek elkezdtek tapsolni, meg sikoltozni. Megláttam Zsófi arcát, aki irigyen pillantott felváltva felém és a földre. Ő nem tud se énekelni, se hangszeren játszani csak az apja ügyvéd és (egyes pletykák szerint) kétszer annyit fizet. A sulink magánikola, pontosabban: Liszt Ferenc Zene Tagozatos Gimnázium. Itt mindenki ,,különleges zenei tehetség" talán csak Zsófi kivételével. A tanáraim totál büszkék voltak rám, ami hihetetlenül jól esett. 

Hirtelen anyu futott be, kiderült, hogy őt is értesítették. Bevonultunk az igazgatóiba, anyu, én, az igazgató, és a műsorvezető, aki elmagyarázta, hogy hogyan fog ez az egész verseny zajlani. Kiderült, hogy jövő héttől nem jövök suliba mert a bejutott tizenkét versenyzőt összeköltöztetik. A próbák miatt nem fogok tudni bejönni a suliba szóval, pótvizsgákat kell majd tennem év végén. De ha az elsők között kiesek, akkor vissza is kell jönnöm. De remélem, nem fogok kiesni. Holnap és szombaton leadják a beválogatót majd vasárnap a szerdai felvételt. Vasárnap délután be kell költöznöm a közös szállásra. Amikor megkérdeztem, hogy még kik jutottak be, nem válaszoltak, mondván majd megtudom.

 Így már jövő héten lesz az első élő adás. Mindent gyorsan lerendeztek és már mentek is a következő emberkéhez, aki bejutott. Már csak ez az egy hetem van, utána jön az őrület. 

Délután Alex, már lassan szokás szerint ott állt a suli előtt. Anyu jött mellettem, amikor meglátta a fiút, felém fordult.

- Otthon várlak! - adott két puszit, és már ment is. Amint láttam, hogy a kocsiból, már biztosan nem lehet a sulimat látni, leszaladtam a lépcsőn és Alex nyakába ugrottam:

- Mondd, hogy neked is sikerült!- kérdeztem suttogva. Nélküle biztos nem tudnám végigcsinálni. Ő pont ugyanolyan helyzetben lenne, mint én.

- Igen nekem is sikerült!- Suttogta a hajamba. Levettem a fejem a válláról és a szemébe néztem. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Éreztem , ahogyan levegőt vett.  Kisimított újra pár tincset az arcomból, hogy így teljesen egymás szemébe tudjunk nézni. Elmerültem gyönyörű szemeiben, majd egy idő után Alex felemelte a fejét és adott egy puszit a homlokomra. A gyomrom összerándult. Majd Kinga jött le a lépcső és megállt mellettünk. 

- Gyerünk gerlepár, szétrebbenni- és úgy mozgatta a kezét mintha tényleg madarakat akarna elüldözni. Mi nevetve engedtük el egymás. Amikor Lara és Laura is csatlakozott hozzánk elindultunk a közeli parkba. Egész nap tűkön ültünk, mert ma mondja el Mike el tud-e jönni nyáron hozzánk. 

Kinga hozta a laptopját ahol egyből bekapcsolta skype-ot. Talán öt perc után Mike hívott.  

Mind a négyen totál egyszerre kérdeztük:

- Na?

Mike lazán belemosolygott a kamerába és megvonta a vállát.

- Megyek!- Kinga sikoltva ugrott a nyakamba. Lara és Laura pedig kettőnket ölelt át és elkezdünk egyszerre ugrálni. Miközben még visongtunk észrevettem, hogy Mike Alexszel kezdett beszélgetni a laptopon keresztül. Odaléptem melléjük. 

- Lola, tök jó haverod van- fordult felém Alex. 

- Hát igen, Mike kivételes egy személyiség - nevettem fel. Mike felé fordultam aki mosolyogva hallgatta a párbeszédünket- Mike, mikor utazol?

- Jövő héten megyek. Rohadtul várom. Meg akarlak ölelni téged meg az ikreket. És persze meg akarom csókolni Kingát. De hiányzik- (ezt magyarul mondta, avval a tök menő akcentusával)- amúgy Alex is pontosan olyan jó fej, ahogy mesélted- váltott át angolra. Éreztem, hogy Alex engem néz. Igazam volt. A tekintete azt kérdezte: ,,Te meséltél neki rólam?" Én meg az eget kezdtem kémlelni, olyan ,,De szép kék az ég!” tekintettel. Alex elröhögte magát és még Mike is mosolygott. Úgy tűnik az ,,ámerikai" haverom direkt mondta. Olyan hülye! Viszont a szívem mélyén nem bántam. Rámosolyogtam Alexre, aki megajándékozott a gyönyörű féloldalas mosolyával. Kinga visszatért közénk olyan nagy mosollyal, ami ritkán terül ki az arcára. 

Még egy csomót beszélgettünk Mike-kal, amikor lemerült a laptop.... Kinga hazafutott feltölteni.. és persze tovább beszélni Mike-al. Lara és Laura is hazaindult. Ketten maradtunk Alexszel. És akkor olyan hihetetlen dolog történt amire soha nem gondoltam volna.....