4. rész Az osztályom és egy emlék

Kijelentem, hogy rossz elaludni akkor, ha suli van. Nem tehetek róla, hogy nem ébresztett az ébresztő, de hála az égnek a kedvenc tanárommal (igen nekem van, sokakkal ellentétben) volt az első órám. Matek. Bár nem vagyok olyan okos, mint mondjuk osztályunk stréberei. Félreértés ne essék viszont, nem utálom őket, csak olyan láthatatlanok, mint a többi suli stréberei. Három okostojás van az osztályunkban, név szerint: Luca, Márti és Alfréd. Igazából eléggé viccesek, meg el lehet velük beszélgetni, ha olyan kedvük van, de azon kívül egész álló nap az agysejtekről, a bakteriális fertőzésekről, Petőfi egyik verséről beszélnek és ez néha kiakasztó. Ők hárman természetesen az első padokban ülnek. 

Az osztályban tizennyolcan vagyunk, ebből nyolc lány és tíz fiú. Eléggé elnyomottnak érezhetik magukat a lányok, de ez nincs így. 

Osztályunk éretlen tagjai, nevezetesen Csabi és Hunor nem hagyják, hogy egész nap unatkozzunk, állandóan a perverz megjegyzéseikkel bombáznak minket, de nem hibáztatjuk őket, legalábbis én nem, hiszen ők még egy virágot is dögösnek látnak. Gábor, a szegény, szerencsétlen fiúcska láthatatlan tagja osztályunknak, kivéve, amikor a két perverz őt piszkálja. Pedig Gábor nem rossz ember, sőt, ő is egész vicces. A két ökör ül Lucáék mögött, ugyanis az osztályunkban egyszemélyes padok vannak. Én nagyon nagy szerencsétlenségemre Csabi mögött foglaltam helyett, mellém pedig Kinga telepedett le még anno. Barátnőm másik oldalán a kissé antiszociális Timi csücsül az órákon, Tímea mögött pedig a félénk lány haverja, Móni hajtja a fejét a padra. Igazából ez azt jelenti, hogy én még őket soha nem hallottam beszélni, de lehet, hogy telepatikusan kommunikálnak egymással. 

Másik barátnőm, az ikrek egyike, Lara ül mögöttem. A legtöbb órán hátra kell fordulnom, ugyanis folyton bökdösi a hátam, hogy nézzem meg a legújabb csillámbálnát ábrázoló rajzát. Barna lánykám mellett az ikre ül, ami azért vicces még mindig, mert a tanárok sosem tudták megkülönböztetni őket, szóval minden órából elment minimum tíz perc, amíg a két L szórakozott az aktuális pedagógussal, aki ezt már annyira nem élvezte. Most pedig azért szórakoztató, mert néha helyet cseréltek, és ha éppen Laurát szólította valaki, akkor a Lara helyén ülő lány válaszolt és fordítva. Az ikrek mögött foglalt helyet a balhés-hatos néven ismert huligán csoport, ahogy azt az egyik tanárunk mondogatni szokta. Soma ül bal szélen, a maga zöld szemével és szőke hajával nagyon helyes, csak nem nekem. Általában egész nap a telefonját nyomkodja, néha felnéz és fel is röhög, ha valamelyik haverja mond valami vicceset. Balázs, aki a bal közép padot foglalta el, folyton csajozik, de az iskolából még egy barátnője sem volt és azt hiszem soha nem is lesz. Minden áldott hétvégéjét képes arra áldozni, hogy Barnival tornászversenyre menjen, ahol állítólag jó csajokat bámulnak, mert a mi sulinkban olyanok nincsenek. Hát nem tudom. Kolos - a másik szoknyapecér - egy életre megtanította a barátainak és szinte a iskola összes fiújának, hogy Zsófi nem jó barátnő és nem túl jó csaj, belül. A jobb szél-középen helyet foglalt Márk nagyon jó blogot csinál, amiben filmekről és zenékről szokott írni. Én is gyakori látogatója vagyok az oldalának és ezt ő is nagyon jól tudja. Végül a jobb szélen Áron a suli szívtiprója. Szőke haj, kék szemek, ezekkel minden lányt levehet a lábáról, ő pedig ezt ki is használja. 

Matek után végighallgattam Kinga beszédét, miszerint nem szabad késni, milyen következményei lesznek, satöbbi. Néha úgy érzem, hogy ő az anyukám. Az ikrek közben csatlakoztak hozzánk a büfébe menet és kifaggattak a tegnapi stúdióban töltött órákról.

- Képzeljétek, Alexnek van egy kishúga - néztem a két 'L'- re - Nem is mesélte. Csak tegnap tudtam meg, amikor Kinga kifaggatta...

- Nem mondta el? Ez fura... - hajtotta le a fejét Lara

- Na mindegy, mondjuk az elején én se meséltem neki Mikeról, mert nem volt rá idő...

- Minden bizonnyal nála is ez történt - mondta Laura bólogatva. 

- Szerintem is... És ő is ezt mondta – nem is értem, miért zavart ez a téma ennyire. Végül, hagytam. ő tudja.

A szünet végén mindenki indult az utolsó órájára, ami szolfézs vagy hangszeres óra volt. Mosolyogva mentem be a gitárórámra.  

Óra után szinte menekültünk kifelé az iskolából, a lépcsőn pedig ki várt rám? Hát Alex!

- Kitalálom. Unatkoztál - mosolyogtam rá, álltam fel az egyel magasabb lépcsőfokra, mint az övé. De még így is magasabb volt nálam egy picivel. Mivel siettem, ezért pár tincs az arcomba hullott. Alex lassan kisimította a hajamat az arcomból, majd a fülem mögé hajtotta őket, én pedig mélyen a szemébe néztem. Zavartan mosolyodott el, majd én is kissé elpirultam.

Felajánlotta, hogy hazakísér. Örömmel mondtam igent. A lányok természetesen jöttek velünk, de útközben hárman kétfelé váltak le tőlünk. Mielőtt még a házunkhoz érhettünk volna, hosszas töprengés után már éppen mondani akartam valamit, amikor Alex megszólalt. 

- Lenne kedved megnézni egy filmet?

- Persze - pillantottam fel rá. Még is miért ilyen magas? Mielőtt ezt a kérdést még feltehettem volna hangosan is, a fiú újra megszólalt. 

- Arra lakom. Gyere! - Mutatott egy utcára, majd megvárta amíg követem és elindult arra - És így legalább megismerheted Flot. - mosolyogva néztem fel rá. 

Amikor beléptem aházukba, egy tündéri kislány ugrándozott felém:

                                               

- Te biztos Lola vagy, én Flóra, de megengedem, hogy Flonak hívj. Alex sokat mesélt rólad - nézett rám sokat sejtő tekintettel.

- Szia Flo! Igen, én Lola vagyok - majd apró füléhez hajoltam, és úgy suttogtam bele - És mond csak mit mesélt rólam Alex?

- Azt, hogy szép vagy, és kedves, és.... ööö pontosan nem tudom még mit... Talán azt hogy kedvel téged vagy azt, hogy tetszel neki... nem tudom pontosan - suttogta ezúttal ő a fülembe, én meg egy pillanatra leblokkoltam. Tetszek neki? Vagy kedvel engem? Hát ezt nem nagyon gondoltam volna. Elhajoltam a fülétől, ő mosolyogva nézett rám, majd kinyújtotta apró kis karjait, mire megöleltem őt. Pici volt és vékony, nem lehetett több 15 kilónál, így amikor picit elhúzódott, felkaptam az ölembe, ő pedig nevetve ölelte át a nyakamat. 

- Á, biztos te vagy Lola - hallottam meg egy hangot, majd meg is láttam tulajdonosát, Alex anyukája személyében - Szia, Móni vagyok, nyugodtan tegezz! - Flórát átraktam a bal karomra, és a jobb kezemmel megráztam Móni kezét.

- Lola vagyok - mosolyogtam rá.

- Kértek valamit inni? - ment be a konyhába, Alex utána indult, gondoltam én se maradok le – Tessék, fiam, a szokásos - dobott Alex kezébe egy dobozos Sprite-ot - Lola, te mit kérsz? Van itthon kóla, Sprite és gyümölcslé?

- Gyümölcslé az jó lesz, köszönöm - mosolyogtam rá Mónira. 

Aki gyorsan kezembe is nyomott egy poharat, én pedig még mindig mosolyogva ittam meg. Flóra az ölemben itta meg hercegnős poharából a gyümölcslevet. 

- Kösz Anyu, Lolával felmegyünk filmet nézni! - mire Móni csak intett, olyan 'persze persze' mozdulattal.

Alex szobája nagyon jó király. Kékes falak, fehér ágy, tévé, mellette konzolok és persze gitárok. pontosabban három. Két akusztikus és egy elektromos.

- Megnézed az én szobámat is? - nézett rám Flo.
- Persze! - Flórát leraktam a földre ő pedig határozott léptekkel indult meg egy fehér ajtó felé. Én mentem utána, és bent találtam magam... azt hittem először, hogy valami full rózsaszínes szobába fogok betoppanni, de semmi rózsaszín. Na jó az egyik plüssjátéka ilyen színben virított. A falak barackszínben pompáztak, ágya egyszerű fehér volt, rajta Jégvarázsos takaróval és párnával. Falán családi képek. Az egyiken Alex nyakába ül mosolyogva, a másikon, szintén Alexszel repülőset játszanak, a harmadikon az apukája és az anyukája öleli át egymást, az utolsó előtti ő üldögél, az utolsó pedig egy családi fotó. Mosolyogva néztem a képeket. 

- Nagyon szép szobád van - néztem Flórára, aki már az ágyán ugrált.

- Köszi! Nagyon szuper, hogy végre megismertelek! Alex néha már unalmas társaság volt. 

- Héé! - jelent meg hirtelen az ajtóban az említett személy.

- Inkább menjetek filmezni! Én majd eljátszok - nézett ránk őszinte tekintetével Flo. Alex megfogta a karom, úgy húzott ki húga szobájából.

- Tudtam, hogy kedvelni fogod - nézett rám féloldalasan. Már megszokott érzésként jött gyomrom összerándulása.

- Nagyon cuki a húgod! - dicséretemet mosolyogva fogadta.

Nekiálltam pontosabban szemügyre venni a szobáját. Épp a gitárját csodáltam, amikor meghallottam a hangját és hátrafordultam. Alex a földön térdelt és két CD-t nyújtott fel, hogy megnézhessem a címüket. 

- Útvesztő vagy Éhezők Viadala? - Mivel még egyik filmet sem láttam, az előbbit választottam, de semmit sem értettem belőle. Folyamatosan a vendéglátómat kérdezgettem, aki kitartóan válaszolgatott az idiótábbnál idiótább kérdéseimre. Az ikrek mindig kiakadnak, ha nem értek egy filmet, így ők mindent jól előre megnéznek, hogy tudjanak válaszolni a kérdéseimre. 

Az Útvesztő után Alex kikapcsolta a tévét és beszélgetni kezdtünk. 

- Mi volt a legjobb élményed az életedben? - Kérdeztem a fiút. 

- Természetesen a múlt péntek. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy miért. 

- Nem, nem kell - rázom meg fejem mosolyogva- Nekem a múlt nyár. A barátnőimmel elmentünk Olaszországba!

- Biztos jó volt - mosolygott Alex. - Mike nem ment veletek?

- Nem tudott eljönni New Yorkból, pedig nagyon jó dolgokról maradt le. 

Alexszel fantasztikus beszélgetni, de nem mindig tudom levenni a szemem a mosolyáról. A szeméről meg ne is beszéljünk akkor. Este hat óra felé hazaindultam, hisz valamikor tanulni is kellett.  Otthon visszagondoltam a tavaly nyáron történtekre. 

Aznap éjjel sírtam először azóta, az ominózus nap óta. Jó volt újra látni a könnyeimet.