3. rész Kinga megismeri Alexet

Nem vagyok a sulink nagymenője, hiszen ezt a rangot évfolyamtársam, Zsófi tölti be. Undok, idegesítő és az igazság, hogy rohadt szép. Szőke haja dúsan omlik a vállára, kékjeit szépen kiemeli valami sötétebb szemfestékkel, ami pedig még jobban kiemeli a bőre sápadtságát, ami még szebbé teszi. Annak ellenére, hogy nekem is kék szemeim vannak, ebben ő a nyerő. Ráadásul minden reggel kapok egy adag beszólást, mert nem tudja megállni, hogy ne kössön belém nap, mint nap. Ma sem volt másképp viszont annyi különbséget tudok mondani, hogy ezen a napon Lara és Laura már voltak iskolában, így a négyesünk teljes volt.

- Mi az Benczuska, lógtunk a suliból? Jaj, bocsi te nem tudsz. Egy stréber nem lóg - kiáltott Zsófi, a csatlósai pedig röhögve fogadták beszólását. A lányra sem nézve, vonultam be a suliba a barátnőimmel. Nem vagyok stréber, csak Zsófival ellentétben tanulok. Míg ő bukik egy csomó tantárgyból addig én a humán tárgyakból és nyelvekből ötös, a reálokból pedig négyes vagyok. De mindegy, hiszen már megszoktam, hogy mindig piszkál. 

A tanítás gyorsan eltelt, ebédszünetben beszéltünk Mike-kal. Jó volt látni a skype ablakban a fejét, sokat nevettünk, aztán amikor letelt az ebédszünet, el kellett köszönnünk tőle. Aki azt mondja, hogy nem jó a távkapcsolat az nézze meg Kingáékat, vagy, hogy nem létezik távbarátság, az meg minket. Épp mentem ki a suliból, amikor hallottam, hogy Zsófi idétlenül röhögcsél. Csak akkor hallat ilyen hangokat, ha közelben van egy srác. És igazam volt, Alex a lépcső alján, a korlátnak támaszkodva várakozott. Lara és Laura sokat sejtően összemosolyogtak, Kinga idegesen nézett felfelé, én meg... Hát vigyorogva álltam meg Alex előtt.

- Hát te? - néztem rá meglepődve, ő viszont csak megvonta a vállát és Zsófit teljesen figyelmen kívül hagyva rám mosolygott.

- Hát unatkoztam otthon, ezért gondoltam eléd jövök - pislogott rám, én pedig teljesen elvesztem a szemeiben. Végül három perc múlva Lara megbökött, én pedig Zsófiára pillantottam, aki gonoszan vicsorgott rám. Azt hiszem féltékeny rám. Rám?!

- Tök jó. De el kéne mennem Kingához, mert nála van pár CD-ém - Az említettre néztem, kérlelően pislogtam rá, mire ő csak a szemeit forgatva egy aprót biccentett, én viszont teljesen hálás voltam neki amiatt, hogy Alex is jöhet. Szőke barátnőm igazából valamennyire örült annak, hogy a fiú elkísér minket, hiszen így lesz lehetősége rá, hogy megismerje. Amíg ezen gondolkoztam, megszólalt a telefonom, én pedig kissé megilletődve vettem ki a zsebemből. 

- Bencze Lola? - Szólt bele egy női hang.

- Igen.

- El tud jönni a TV stúdióba?

- De hát pénteken voltam ott! - Mondtam meglepődve

- Igen, de egyeztetni kell a következő felvételre. 

- Rendben megyek. Kell mennie másnak is?

- Igen...- majd felsorolt kilenc nevet, köztük Alexét is - Jó akkor ő is jön.

- Ismered?

- Hát nagyjából…

- Rendben! Akkor egy óra múlva! - utasított a nő, majd kinyomta a telefont.. 

Alex és a barátnőim kérdőn néztek rám:

- Megyünk a TV-hez valami megbeszélés miatt.

- Ne már! Miért? - sóhajtott Alex felháborodva. 

- Nem tudom. Nekem sem mondták pontosan.

Alex vállat vont, majd Zsófira rá sem nézve lesétált a lépcsőről, én pedig követtem. Illetve mi, mert az ikrek és Kinga is jöttek velünk. A két 'L' úgy két utcával arrébb befordult a házuk felé, mi viszont tovább sétáltunk Kingáék felé, közben a lány, akinek a házához éppen tartottunk, eléggé kifaggatta újdonsült fiú barátomat. 

- Tiszteled a nőket? - nézett rá, olyan arccal, amitől mindig megijedek.

- Igen - válaszolta Alex nyugodtan, nem figyelve Kinga pszichopata arcára. 

- Véded az állatokat?

- Igen - bólintott Alex

- Szennyezed a környezetet?

- Nem.

- Bántod a gyerekeket?

- Nem! - mondja felháborodva - Sőt, van egy öt éves kishúgom, akit mindennél jobban szeretek! - Wow, ezt nem is mesélte. Kérdőn néztem rá, ő pedig 'egy később elmesélem' nézéssel válaszolt fel sem tett kérdésemre. 

Kinga elismerően bólintott. Majd áttért értelmetlen kérdésekre:

- Ugye nem ettél még gyurmát? Tapasztalatból tudom, hogy rossz az íze.

- Nem, nem ettem gyurmát és nem is szándékozok.

- Szereted a kiskutyákat?

- Igen, nagyon aranyosak.

- Van plüsskutyád?

- Igen.

- Megkapom?

- Persze?

- Ó, jó, köszi!

Szóval Kinga a végén megkedvelte Alexet, méghozzá úgy, hogy nem is tudta ezzel mennyire lekenyerezte Kingát. 

Legjobb barátnőm háza nagyjából akkora, mint a miénk. Az anyukája engedett be minket, én pedig rögtön indultam is barátnőm szobája felé, amikor láttam, hogy Alex megtorpant és a lépcsőnél maradt.

Megfordultam és gondolkodás nélkül, szinte ösztönös mozdulattal lendült a karom, és már csak akkor kaptam észbe, amikor Alex ujjai az enyémre fonódtak. Egymás ujjait egybefonva sétáltunk fel a lépcsőn, ott pedig elengedtük egymás kezét, láthatóan mindketten zavarban voltunk és még csak az kéne, hogy Kinga gyanakodni kezdjen. A lány közben becsörtetett a szobájába, kihozta a CD-ket és a kezembe nyomva őket, kiterelt minket a házból. 

- Siessetek, mert elkéstek a stúdióból.

Amikor odaértünk kiderült, hogy csak dalegyeztetésre kellett mennünk. A következő felvétel szerdán lesz és Demi Lovato-tól kell énekelnem a Made in the USA-t. Imádom azt a dalt. Igazából, ezen múlik, hogy bejutok-e az élő show-ba. Alex a Let it be-t kapta.

Hazafelé kifaggattam Alexet a húgáról.

- Flórának hívják, öt éves, barna szeme és haja van. hihetetlenül cuki, nagyon szereti a pónikat és mindent megtennék érte. Nagyon szeretem őt - nézett le rám mosolyogva.

- Miért nem meséltél róla? - néztem rá kérdőn

- Te miért nem meséltél Mike-ról? - mondta nevetve.

- Na jó, ez jogos. Mert elfelejtettem - hajtottam le a fejem.

- Ha szeretnéd, bemutatom neked valamelyik nap... - mosolygott rám féloldalasan, amitől nekem állandóan görcsbe rándul a gyomrom.

- Jó! Nagyon szeretem a gyerekeket. - mondtam, arcomra téve a százvattos mosolyomat.

A házunk előtt elbúcsúztunk, majd amikor bementem a házba, apu fogadott kitörő örömmel.

- Nézünk valami filmet? - Az apám nagyon sokat dolgozik, így előfordul, hogy naponta nem tud velem annyi időt tölteni, mint amennyit én különben igényelnék. Ez engem cseppet sem zavar, vacsoránál úgy is elmesélem a napomat meg ilyesmi, ezért szinte semmiről sem marad le, de persze az olyan fontosabb dolgokat, mint például a fiúk, anyuval beszélem meg, hiszen a fiúkkal amúgy sem lehet olyanról beszélni, hogy ha esetleg belezúgtam valakibe. 

Attól függetlenül, hogy apám sokat dolgozik, még is van olyan nap, amikor leülünk filmet nézni és akkor még vacsora előtt átbeszéljük a dolgokat, vagy csak úgy csacsogunk mindenféléről. Előfordul ilyesmi is, csak az a baj, hogy a legtöbb alkalommal végigbeszéljük a filmet. Ma sem volt másként. Mikor vége lett a Thor-nak (nem nagyon figyeltünk rá, pedig klassz film), kitereltem aput a szobámból. Eléggé meglepődtem, mikor az órára néztem, szóval takarodót fújtam magamnak. Még utoljára meghallgattam a Made in the USA-t. Bár a dal még tartott, én közben elaludtam az utolsó pedig, amire emlékszem, az Alex szürke szempárjai voltak, ahogy megjelentek lelki szemeim előtt.