21. rész A buli

A délutánt Laurával töltöttem; elmentünk vásárolni, és sikerült vennem is magamnak egy rövidnadrágot, utána pedig beültünk gyrosozni.

- Na, izgulsz? – nézett rám Laura.

- Miért? – húztam fel a szemöldököm.

- Hát, holnap van a szülinapod! Nem izgulsz, hogy milyen ajándékokat fogsz kapni? – teljesen elfelejtettem, hogy holnap van a szülinapom.

- Úristen, teljesen kiment a fejemből! – temettem arcomat a tenyerembe.

- Ezt nem mondhatod komolyan! – lepődött meg Lau.

- Pedig így van! – nevettem fel.

- Tudod mit? Menjünk el most hozzátok, és csináljunk egy tortát holnapra! Tudom, hogy imádsz sütni! – mosolygott rám.

- Oké, akkor menjünk! – fogtam meg a kezét, és hazaindultunk. Körülbelül az út felénél lehettünk, mikor Lau hirtelen megtorpant és nagyon komoly arccal nézett rám

- Kérdezhetek valamit?

- Persze – mosolyogtam rá megnyugtatóan, közben meg majdnem megevett a kíváncsiság.

- Miért szakítottatok Alexszel?

- Mert folyton lepattintott, elfeledkezett rólam, csak a telójával foglalkozott, ráadásul láttam mikor egy tök dögös csaj megölelte és megpuszilta.

- És te ebből azt vontad le, hogy megcsal… - hajtotta le a fejét.

- Mit kellett volna? – tettem fel a költői kérdést, amire sem én, sem Lau nem tudta a választ. Az út további részét csendben tettük meg, és amikor egyszer rápillantottam, láttam, hogy valamin nagyon gondolkozott. Mire az utcánkba értünk már kicsit felvidultam, amikor pedig hazaértünk, mosolyogva léptem be a házunkba.

- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, LOLA! – megijedtem ismerőseim hirtelen üvöltésétől, amikor pedig félig felocsúdtam a sokkból, sírva fordultam a többiek felé. A házunk gyönyörűen feldíszítve, a konyhaajtó fölött egy „Boldog születésnapot!” zászló volt felaggatva, a nappalink közepén pedig ott állt Mike, Kinga, Lara, Zora, az osztály- és évfolyamtársam, meg még egy csomó ember a suliból.  

- Úristen, ti meglepetés bulit szerveztetek nekem? – kérdeztem mosolyogva, mire Kinga elém állt.

- Gyere, átöltözöl, és közben beszélgetünk – mondta olyan komolyan, hogy szinte megijedtem tőle, de sajnos arra nem igazán volt időm, mert a következő percben már húzott is fel a szobámba. A ruhám már ki volt terítve az ágyamra. Egy kék, virágmintás ruha volt, az egyik kedvencem.

- Alex szervezte a bulit. Ő találta ki, azt is, hogy szervezzünk neked. A legtöbb dolgot ő intézte, mi csak besegítettünk. Ezért „hanyagolt el” – kezdte a magyarázkodást Kinga, aztán idézőjeleket mutatott.  – és nem egy idegen lánnyal láttad, hanem velem. Nem tudta, hogy mit ajándékozzon neked, ezért elkísértem. Tudom, hogy nem szoktam olyan ruhákat hordani, de gondoltam, ha meg is látsz minket, nem fogsz gyanakodni. De rossz pillanatban láttál meg minket és féltékeny lettél, pedig tudod, hogy én Mike-ot szeretem. És azt is tudom, hogy nem hiszel nekem, de van bizonyítékom! –Felém mutatta a telefonját a képen pedig ő volt rajta, ugyanolyan ruhában, amiben azt a csajt láttam. Megnéztem mikor készítették a képet: hétfő, amelyik nap összevesztünk.

- A francba – hajtottam le a fejem.

- Na gyere ide – húzott magához Kinga, én pedig szorosan magamhoz öleltem – Elmondhatta volna, de nem tette meg, azért, mert azt akarta, hogy ez a buli tényleg meglepetés legyen. Mellesleg – húzódott el tőlem, és az asztalomhoz lépett s felemelt róla egy csomagot – Ezt ő küldi! – nyomta kezembe a csomagolópapírral bevont ajándékot.

Gyorsan téptem le róla a papírt és sírva ültem le az ágyamra. Egy díszdoboz volt benne. Remegő kezekkel emeltem fel a tetejét. Egy fekete karkötő pihent benne, amin pici kövekkel az „I love you”  felirat volt olvasható. Kinga felé nyújtottam a karkötőt és a jobb kezemet, hogy rakja rá. Csendben vártam, amíg ez megtörtént, utána lepillantottam a másik ajándékára. Először könyvnek néztem, de megláttam a képet az borítón. Mi voltunk rajta. Alex és én.

Kinyitottam a füzetet, aminek az első oldalán Alex kézírása volt olvasható:

Kedves Lol!

Szeretlek, mindennél jobban. Még senki sem szeretett úgy senkit, ahogy én téged szeretlek. Ezt soha ne feledd el!

Szeretettel

                   Örökre a te Alexed

Hajamat hátrasimítva próbáltam mély levegőt venni és nem sírni, de valahogy nem igazán sikerült. Könnyeim megállás nélkül potyogtak még akkor is, mikor megszólalt a barátnőm.

- Csajszi, nyugi! Nincs semmi baj! Kibékültök. Tudom – mosolygott rám Kinga.

- Persze, hisz a tiétek az egy életre szóló, örök, igaz szerelem.

- Az ilyen mellett nem halad el csak úgy az ember – húzott fel az ágyról és ölelt magához – Nem szeretné, ha sírnál a meglepi bulidon! Amit ráadásul ő szervezett. Szóval töröld le a könnyeidet, kisminkellek!

Szót fogadtam Kingának, leültem a székre és hagytam, hogy elkészítse a sminkemet. Műmosollyal az arcomon csatlakoztam a vendégekhez, mindenkitől kaptam egy ölelést, puszit meg ajándékot. A legtöbb ékszer volt, aminek hihetetlenül örültem. Este többször is hívtam Alexet, de nem vette fel és nem is hívott vissza. A buli egyébként nagyon jó volt, mindenki eljött egy embert kivéve; akit a legjobban vártam.

Alex.